(1927-2000.)

1927. december 16-án iparos családba született Nemesbődön.

Polgári iskoláit Kőszegen, a gimnáziumi éveit Szombathelyen töltötte.

Kitűnő tanulmányi eredménye lévén, felvételt nyert az ELTE magyar nyelv-és irodalom tanári szakára. Az egyetemi éveit két év után hosszan tartó betegsége és műtétek sorozata szakította meg. Erős akarata, kitartása és tudásvágya késztette felépülése után a hátra maradt három egyetemi év elvégzésére és a középiskolai tanári végzettség megszerzésére.

Vassurányban 1960.november 23-án kapott állást a Körzeti Általános Iskolában. Hamarosan igazgató helyettes,- iskolaigazgató,- majd a megalakult Általános Művelődési Központ igazgatója lett 1988. június 30-ig, nyugdíjazásáig.

Az iskolában vállalta az iskola könyvtárosi,- továbbtanulási,- ifjúságvédelmi,- munkavédelmi,- tűzvédelmi felelősi teendők ellátását is.

Kezdettől fogva bekapcsolódott községünk közéleti,- kulturális és társadalmi munkáiba.

A hatvanas években színjátszást tanított a vassurányi ifjú és felnőtt lakosságnak. Rendszeresen szervezte az író-olvasó találkozókat.

Húsz éven át volt klubvezető, az irodalmi színpad,- a későbbi színjátszó kör létrehozója, a nemzeti és egyéb községi ünnepek, ünnepélyek, műsorok, rendezvények szervezője.

Harminchárom évig a községi könyvtár vezetője,- a „FALU LÁMPÁSA”.

Érdeklődése középpontjában a könyvszeretet mellett állt még a csillagászat és a fényképezés, melyeket szakköri keretek között szerettetett meg tanítványaival.

A szerkesztőbizottság megbízásából 1975-ben írta meg „Vassurány Község Történetét”

Hét évig az Egyházközségben titkári teendőket látott el.

Élete során több járási, városi, megyei és minisztériumi KITÜNTETÉSBEN, pedagógusnapi elismerésben részesült.

Többször hívták gimnáziumba tanítani, de Ő szívvel, lélekkel ragaszkodott, kötődött Vassurányhoz. A kastélyban élte boldog életét családjával 1986-ig,- majd közel a régi otthonukhoz családi házat vásároltak, ahol már csak szeretett felesége Irma néni él kilencven évesen. Leánya Katalin Budapesten él családjával, aki rendszeresen hazalátogat édesanyjához és édesapja sírjához.

1995-től kezdett a látása nagyon romlani, és végül elveszítette szeme világát. Az olvasás továbbra is létszükséglet volt számára, amit Irma néni tett meg napi rendszerességgel, sajtóból, könyvekből.

Szombathelyi kórházban 2000. április 9-én halt meg.

Tisztelői, tanítványai a vassurányi templomkertben ravatalánál róhatták le kegyeletüket.

Nyughelye a nemesbődi temetőben szülei mellett van.

Hittel, reménnyel, szeretettel, szeretetben, tudásvággyal, tenni akarással, szerényen, tiszteletben és tisztelettel élte le életét VASSURÁNYBAN.

NYUGODJÉK BÉKÉBEN!